Mai kedvenc képem

Az előző munkahelyem aljában volt egy galéria. A kirakata tele volt gyönyörű, aprólékosan kidolgozott grafikákkal, melyeket hosszú-hosszú percekig tudtam nézegetni. Újra és újra. Mesebéli tájra vittek, ahol minden derűs és békés. Igazi vidámság-bomba volt ez az olyan napokon, mint a mai is. Kialvatlan vagyok, nyúzott, tele kérdésekkel. Nagyon jól esne most lemenni és elutazni mesevilágba.

Grafika: Gross Arnold

A művészről: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gross_Arnold

Nézegetni: http://www.kapoli-muzeum.hu/gross2/grosshertay.html

És akkor egy kis aktuálpolitika, ha már évfoduló van. Szigetváry Zsolt ezzel a 2006-os zavargások alatt készült 'Majdnem forradolom' sorozatával nyert első díjat a Word Press Fotón.

fotó: www.szigetvary.hu

Az első képet gondolom mindenki ismeri, nem kell bemutatni. Bár azt gondolom, hogy már kevesebben tudják, hogy ki fotózta és hogy maradt fenn. Charles C. Ebbets követte el '32-ben, a Rockefeller Center építésénél. A képet a jobb oldali munkás, Gusti, küldte el képeslapként barátnőjének Szlovákiába.

De most igaziból nem is erről szeretnék beszélni, hanem Balakovról. Ő az a csávó, aki legóból újrafotózza a világ leghíresebb képeit. Már, az eredeti fotók is megérnének egy-egy postot külön-külön (talán majd írok is róluk), de az ő képei szintén fantasztikusak. Bele se merek gondolni mennyit szöszögés volt velük, amig tényleg olyanok lettek, mint az igaziak. Enjoy!

Eredeti fotó: Charles C. Ebbets, www.ebbetsphoto-graphics.com/

Lego fotók: Mike Stimpson 'Balakov', www.redbubble.com/people/balakov

Blog ahol együtt láthatók az eredeti és lego fotók a képei storyjaival együtt: www.kox.sk/?p=702#more-702

És ahonnan szépen meg lehet tanulni világítani: www.strobist.blogspot.com/

Mára még egy kép amit senkinek sem kell bemutatni, de mindenképpen meg kell említeni. Az afgán lány, akit 12 évesen fotózott le Steve McCurry egy menekülttáborban. A kép bejárta a világot, meghatározó ikonná vált, de a lányról sokat nem lehetett tudni. Ő pedig semmit sem tudott a személyét övező kultuszról. 17 évvel később, 2002-ben, McCurry visszament Afganisztánba, csodával határos módon megtalálta a lányt és elkészült az újabb kép. Azt gondolom ezek azok a dolgok, amiért megéri ezt az egészet csinálni.

Ja, és aki élőben akar Steve McCurryt nézni (vagy Munkácsi Mártont) az menjen el a Frei Cafékba, állítólag a különtermekben ott lóg jópár alkotás. Well done Frei Tamás!

fotó: www.stevemccurry.com

story: http://news.nationalgeographic.com/news/2002/03/0311_020312_sharbat.html

Flor Garduno, mexikói fotóművész. Főleg természetközeli dolgokat és aktot fotóz. Pár éve nálunk is kiállított a Mai Manóban és én hülye akkor nem vettem meg a könyvét. Azóta sem lehet kapni itthon.

A világítás mestere, a szürkének kb. 1000 árnyalatát elő tudja hívni. Vannak képei amiket minél tovább nézel annál több részlet bújik egyszer csak elő. Pl. a hollós vagy a citromos. (Bár itt a neten ez nem tudom mennyire jön ki, élőben fantasztikus).

fotó:www.florgarduno.com

Ma koncertfotó volt a kérés és mivel jön a Coldplay nézzétek meg ki szokta a koncertjeiket fotózni. Meg a U2-ét. Meg amúgy mindenki mást is aki egy kicsit is számít zenész-, vagy színész berkekben.

fotó: www.kevinwestenberg.com

Koyo. Így hívják a színes falevelek özönét, amik ősszel beborítják Japánt. Ugyanúgy, mint tavasszal a cseresznyefa virágok. Ezt a korábban már említett kép keresése közben tudtam meg és azt is, hogy ennek külön turizmusa is van. Számontartják a legszebb koyo helyeket, előrejelzést adnak, hogy mikor hova érdemes menni. Jövő ősszel, ha minden igaz elmegyünk Japánba, akkor nem fogom kihagyni.

basic info: www.japan-guide.com/e/e2014.html

fotó: na_star_nb, www.darkroastedblend.com/2006/11/autumn-in-japan.html

Már mutattam egy búvárfotóst, ő egy másik ugyanebből a témakörből és mégis teljesen más. Ebben a témában az egyik legnagyobb ász, teljesen új értelmet adott a víz alatti fényképezésnek. Mesés. Régebben lehetett is venni a képeiből, ezt most sajnos nem találtam, de ha bárki meg akar lepni tőle egy kép jó ajándék lenne:)

fotó: www.zenaholloway.com

Egy kis tortát? :)

fotó: Matt Armendariz, www.mattphotographs.com

ételfotós blog: stilllifewith.com

Tudom ez kissé morbid, de mikor mutassam meg, ha nem ma?

Erwin Olaf, fogok még róla írni, ígérem. Egyenlőre nézzétek meg a Royal Blood című sorozatát.

fotó:www.erwinolaf.com

Ez a mai kedvenc. Bár nem kép, hanem film. Már nagyon rég láttam, de nagyon megragadott, és nem csak a story és a színészek miatt. Bár Edward Norton az egyik nagy kedvencem. A képi világa szintén fantasztikus. Emlékszem miközben néztük, akkor is mondtam, hogy bármely kockáját kiemeljük, az egy tökéletes fénykép. Érdemes lenne lehallkítva is megnézni, hogy a beszéd ne vonja el a figyelmet. Le a kalappal a rendező-operatőr Tony Kaye előtt.

Official trailer: https://www.youtube.com/watch?v=jXaZENPQrsw

Tony Kaye: http://en.wikipedia.org/wiki/Tony_Kaye_(director)

Mindenki rajzolt már a homokba. Kis, jelentéktelen firkákat. Viszont az a srác akit ma mutatok nektek, ezt tökélyre fejlesztette.

Rajzolt már sok mindent, legutóbb például a világ eddigi legnagyobb rajzát egy kiszáradt tómederben. Ráadásul mindezt szabadkézzel. Hogy a méreteit is érezzétek: 3 mérföld széles, a megrajzolásához 100 mérföldet kellett sétálni.

És egy hét múlva elmosta az eső....

Art work és fotó copyright: jim denevan

www.jimdenevan.com

És akkor egy klasszikus képsor, amit illik ismerni. A Marilynről készült utolsók fotók, melyek a "The last sitting" néven váltak ismertté. 1962-ben készítette őket Bert Stern a Vogue számára, mindössze 6 héttel a színésznő halála előtt. A képek - mindamellett, hogy mesések - valószínűleg ezért is váltak kultikussá. Finomságot, harmóniát sugároznak, bár Marilynnek nem tetszett mind. A negatívok nagy részét alkoholos filccel húzta át, vagy összekarcolta.

46 évvel később - vagyis idén- Stern megismételte a híres sorozatot Lindsay Lohannel. Azt mondja sokkal több mélység van benne, mint amennyi a tini filmek alapján látszik. Ebben speciel nem vagyok biztos, mindenesetre az új képek is lenyűgőzek.

Stern honlapján kívül itt egy link még több Marilyn képpel (meg is lehet venni:) és egy cikk melyben olvashattok mindkét fotózásról.

Fotó: Bert Stern

www.bertstern.com

még több fotó:http://www.guyhepner.com/content/content.php?loadartistid=24

cikk és Lindsay képei: http://nymag.com/fashion/08/spring/44247/

5 óra. Coffee time:)

Témába vágóan nézzétek meg Irene Müller fotóit. Nemcsak kávés fotók vannak, hanem kíséletezik mindenféle izgalmas dologgal: füst, festék, infravörös. Ott a többi galéria is.

Szépek nagyon, a türelmét pedig külön csodálom. Én is néha belekezdtem ilyenekben, talán most újra kedvet kapok:)

fotó: Irene Müller, www.pbase.com/daria90/milk_meets_coffee

Ma nem volt jó kedvem. És akkor még enyhén fogalmaztam. Bár minden csak viszonyítás kérdése. A tegnapival összehasonlítva például kifejezetten pazarnak volt mondható:)

Egy viharos képet kerestem, de aztán megláttam ezt és meg akartam mutatni. Ez sem állítom, hogy olyan jó kedvű, de azért a delfinek valahol mindig a reményt jelképezik.

Tobias Bernhard csinálta, a Nature's best oldalán lőttem. Mit kell róla tudni? Búvárfotós, új-zélandon él. Rengeteg díja van, 2001-ben az év természetfotósa és a képeit elnézve boldog ember.

A honlapjától nem vagyok elájulva, ezért linkelek még mást is, amit érdemes megnézni.

Fotó: www.tobibernhard.com

http://www.art.com/asp/display_artist-asp/_/crid--71208/Tobias_Bernhard.htm

Tegnap Szekszárdon voltam esküvőn. Fotóztam. Egyszer majd mutatok saját képet is, de most inkább az egyik kedvencemet. Minden munka előtt átnézegetek pár külföldi esküvőfotós oldalt egy kis inspirációt gyűjteni. És persze ilyenkor mindig el is kezd az ember álmodozni. Milyen is lenne a tengerparton esküdni, vagy egy szikla tetején, vagy toscánában egy ódon kis faluban....

fotó: www.carlocarletti.com

Napok óta keresek egy képet. Japánban készült, ősszel. Nem találom sehol a neten. Viszont a keresgélés közben találtam egy érdekes történetet az egyik windows háttérről. Mindannyian láttuk már, de vajon hányan gondolkoztak el azon, hogy hol is készült a kép. És vajon hányan kezdtek volna el nyomozni olyan fanatikusan, mint a cikk írója?

http://www.vanityfair.com/ontheweb/features/2007/02/autumn200702?printable=true¤tPage=all

fotó:www.peterkburian.com